Névadónkról

Együd Árpád

(1921. 01. 30. – 1983. 08. 17.)

Néprajzkutató

 

Együd Árpád a Pest megyei Perőcsényben született és nevelkedett. 14 évig Csurgón, ezt követően Siófokon dolgozott és kutatott, majd Marcaliban. 1975-től az SMMI igazgatóhelyetteseként Kaposvárra került, s megindul szakmai tudományos feldolgozó és publikációs tevékenysége is. Munkásságát korai halála törte derékba.
Együd Árpádot munkássága – Vikár Béla és Gönczi Ferenc nyomdokain haladva – a megye jeles, számon tartott folkloristái közé emelte.

Gyűjtött a folklór valamennyi műfajában – népzene, néptánc, népköltészet, néphit és népszokások, szakrális néprajz –, foglalkozott a betyárok, a pásztorok és a cselédek életével, kultúrájával. Az emberi élet nagy fordulópontjaival – születés, gyermekkor, ifjúkor, házasság, halál. Kutatta a temetők, az egyletek, a rózsafűzér-társaságok, az iskolák, a kántorok, az apácák, Somogy szent emberei, a búcsúsok és „istóriások”, a koldusok életét. Kutatott református és katolikus községekben, feltérképezte a zsidó hagyományokat. Lelkes gyűjtője volt a cigány folklórnak, de a német és horvát nemzetiségek zenei és szöveges hagyományainak is.

Munkássága zömét a somogyi kutatások tették ki, de ismerte a szomszédos megyék vonatkozó anyagát is, hangzóanyaga tanúskodik a székely és a csángó, valamint a szülőhely – Perőcsény község – hagyományainak megmentésére tett kísérleteiről.
Szoros kapcsolatot tartott fenn mindvégig a szakma és témaköre jeles képviselőivel (Bálint Sándorral, Scheiber Sándorral, Rajeczky Benjáminnal, Vargyas Lajossal, Olsvai Imrével, Kriza Ildikóval  …).

Ismeretterjesztésben, közművelődésben szinte erején felüli feladatokat vállalt, táncegyütteseket patronált, hangfelvételei másolatait készítette el szakköröknek, iskoláknak, érdeklődőknek. Folyamatosan együttműködött a Magyar Televízió szerkesztőségével, több filmben és műsorban vállalt aktív szerepet, írt forgatókönyvet.
Egyébirányú tevékenysége mellett hatalmas, pótolhatatlan gyűjteményének csupán töredékét dolgozta fel ill. publikálta, holott erre az igény mind az iskolák, mind az intézmények, mind a lakosság részéről folyamatos és egyre nagyobb az érdeklődés. Különösen nagy szükségét érezzük a Somogy megyében működő művészeti együttesek – népdalkörök, hagyományőrző csoportok, néptánc együttesek, énekkarok – felkészülésében, az autentikus hagyományanyag megismerésében, megőrzésében és továbbadásában.

Forrás: Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága